Dr. Kovács Mihályné (Valika), a Gasztronómia Követe
A világ számos országában tárt karokkal fogadták volna az olyan különleges és sikeres nőket, mint dr. Kovács Mihályné, született Szécsi Valéria, hazánk Gasztronómiai Követe.
Egy ősrégi kínai mondás szerint „A mestert a tanítványai minősítik.” Ezen állítás mentén bízvást kijelenthetjük, hogy Valika a méltán híres magyar vendéglátás avatott Nagymesterei közé tartozott. A korábban kivívott jó hírnév terjesztésére, annak magasabb szintű továbbvitelére tette fel az egész életét. Alkotó szellemét, szívósságát minden bizonnyal felmenőitől örökölte.
Valika vendéglátóipari eladó tanulóként lépett a szakma színpadára 1964-ben. 1972-ben középfokú államháztartási ügyintéző képesítést szerzett. Szakmai előmenetelének újabb állomása egy üzletvezető-helyettesi munkakör lett. A Vendéglátóipari Vállalattól 1973-ban lépett be az alkotói munkássága megvalósításának teret és helyet adó Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola kapuján, ahol szaktanár, szakoktató és gyakorlati oktatásvezető volt. Akkor még nem sejthette, hogy ez a kapcsolat egy életre szólóvá válik…
Vezetői munkája mellett folyamatosan képezte magát, 1977-ben elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szakoktatói szakát. Haladt a korral és mindig nyitott volt minden olyan újra, érdekesre és különlegesre, amivel öregbíthette a szakma elismertségét és
megbecsülését. 1986-ban Szegeden a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán pedagógia szakos egyetemi diplomát szerzett. A pályaválasztás pszichológiájából doktori szintnek megfelelő diplomamunkát készített, 2002-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Közoktatásvezetői Szakát is elvégezte.
Tapasztalatait, javaslatait különböző tanulási útmutatókban foglalta írásba. Számtalan hazai és nemzetközi versenyen, kiállításon – tanítványaival együtt – egyre nagyobb kihívást jelentő feladatokat oldott meg. A rengeteg érem, elismerő oklevél, különdíj ékes bizonyítéka mindannak a kitartó munkának, amit Valika a tanítványaival és a kollegáival közösen, vállvetve végzett hosszú-hosszú éveken át.
Számos elismerést kapott, méltán volt büszke arra, hogy az országban ő volt az első nő, aki átvehette a Schnitta Sámuel Díjat. Öt évvel később a Margócsy Emil díj, majd a Balázs Mester díj birtokosa lett. A Szakácsegyesületek Világszövetsége (WACS) és a hazai szövetség elnöke Kiváló Munkáért Arany Emlékplakettet jutalmazta. A szívének és lelkének egyik legkedvesebb elismerés az MNGSZ Elnöksége és Mesterbizottsága által adományozott, a magyar gasztronómiáért végzett kimagasló munkájáért járó „Gasztronómia Követe” díj. Több évtizedes szakmai munkásságáért Életműdíjat kapott, a 70. születésnapja tiszteletére az MNGSZ Elnöki Elismerő Plakettben részesítette.
Diákjait és kollégáit folyamatosan versenyzésre ösztönözte. 1999-ben a baseli Kulináris Olimpián az általa vezetett Kelet-Magyarországi Csapat bronzérmes lett. Éveken át vezette és készítette fel az iskola diákjait országos és nemzetközi szintű gasztronómiai versenyekre, ahonnan szépen csillogó érmekkel tértek haza. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Nyíregyháza és Környéke Régió Szervezetének elnökeként közel 20 évig aktívan dolgozott. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara mestervizsga bizottságának elnöke, pincér mester szakmai tagozat elnöke, a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend tagja, a Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület oktatási – és Ifjúsági bizottságának elnöke volt.
Dr. Kovács Mihályné több mint 50 évet töltött a pályán, csaknem 40 évig oktatta a holnap szakembereit, a megyei vendéglátóipari szakiskolában 34 tanévet töltött el. Életét – tudtán kívül – Schnitta Sámuel örökbecsű gondolata határozta meg: „Múlt nélkül nem lehet sikeres és teljes a jövő”.
Az új ismeretek szerzésének, átadásának örökös rabja volt, számos szakmai anyagot gyűjtött és gondozott. Több témakörben szakmai továbbképzések megálmodója és koordinátora volt. Egyedülállóan az országban, felejthetetlen, magas színvonalú megyei Mestervacsorák szervezése fűződik a nevéhez. Szívesen fotózott: nem múlhatott el úgy gasztronómiai esemény, hogy ne örökítette volna meg az utókor számára. Szívén viselte a népi hagyományok ápolását és továbbvitelét a jövő nemzedékének, mely egy rangos városi eseményben, a Tirpák fesztivál lebonyolításában teljesedett ki. Ezt a tevékenységet fáradhatatlanul, önzetlenül, őszinte elhivatottsággal végezte. A gasztronómia területén országosan is elismert szaktekintély volt. A gasztronómiában eltöltött több évtizedes aktív, példaértékű, önzetlen munkássága, élete végéig kitartó szakmaszeretete és szakmai alázata kísérte az életútját.
Minden perc, ami Nélküled telik majd el, nagy űrt fog hagyni követőidben! Életpályád, munkásságod előtt elismeréssel tisztelgünk. Isten veled, Valika!
Nyugodj békében, legyen számodra könnyű a föld!
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gasztronómiai Egyesület
forrás: mgsz.eu